2016. szeptember 30., péntek

Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Úgy tűnik, mostanában "vonzom" a szomorú sorsú főhősöket és a baljós könyveket. Az előző olvasásom egy rákkal küzdő nő csodás története volt, a mostani könyv egy holokauszt-témát feldolgozó regény. Nem egyszerű téma egyik sem. Nekem mégis tetszettek.
Hála istennek ez most nem az a zsidó-üldözős könyv, amit eddig olvastam/ismertem. Sokkal lágyabb a történetvezetés, sokkal enyhébbek a leírások, valamint nem a megszokott helyen játszódik: az auschwitzi tábor helyett most Párizsban élhetjük át a razziák borzalmait. Ettől függetlenül a könyv kegyetlen, félelmetes és szívszorító.
1942. július 16-án, Párizsban egy nagyszabású razzia zajlott, amelynek során több ezer zsidót tartóztattak le és tartottak fogva napokig szörnyű körülmények között a Téli Kerékpárstadionban (Vel d’Hiv). A deportálásra váró zsidók többsége nő és gyermek volt. És az igazi szörnyűségét ez adja az egésznek: az ártatlan gyerekek... További borzalom, hogy a letartóztatásokat nem a német katonák, hanem a francia rendőrség végezte el, a francia közlekedési társaság szállította tovább a zsidókat a táborokba, és a francia vasúttársaság bocsátotta útjára azokat a vonatokat, amelyek több ezer zsidót vittek a halálba: Auschwitz krematóriumaiba...
Ezen az emlékezetes napon kezdődik Sarah kálváriája. Szüleivel együtt elhurcolják lakásukból, ám a testvérét bezárja egy rejtett faliszekrénybe, mondva: hamarosan visszatérnek és addig ott biztonságban lehet. A kis rézkulcsot magával viszi, hogy ne vehesse el tőle senki. Sarah nem sejti, hogy ide többet nem jöhetnek vissza. Előbb az apjától szakítják el, majd egy gyűjtőtáborban az anyjától is. A gyerekek magukra maradnak a táborban, sokan közülük már ott meghalnak. Sarah-nak és egy másik kislánynak, Rachelnek sikerül megszöknie és egy idős házaspár vállalja, hogy befogadja és ápolja őket. Azonban Rachel vérhassal beteg lesz, az öregek kénytelenek orvost hívni - ezzel pedig tulajdon életüket kockáztatják... Sarah azonban csak egy dolgot akar: minél előbb visszamenni Párizsba, hogy kiszabadítsa a testvérkéjét... A tragédia minden soron egyre jobban érződik.
Ezzel az elbeszéléssel párhuzamosan megismerjük Julia Jarmond újságíró életét: ő egy amerikai nő, aki Franciaországban hozzáment egy francia férfihoz, ám ő maga soha nem lett igazi francia. Julia azt a feladatot kapja, hogy írjon egy cikket a Téli Kerékpárstadionban történtekről. Ő pedig egyre jobban belemerül a múltba, nem hagyja nyugodni a történelem. Szörnyű felfedezést tesz: férje családjának régi lakása egy deportált zsidó család lakása volt... A család pedig hiába kéri, hogy ne kutasson a múltban, Julia nem nyugszik, míg meg nem tudja az igazságot: mi lett a lakás előző lakóival...
Fájdalmas felfedezések, szörnyű, eltemetett titkok, családi tragédiák kerülnek a felszínre.
A történelmi háttér valós, de Sarah története kitalált. Bár ki tudja? Akár igaz is lehet - és épp ebben rejlik a történet szomorúsága...
Mindezek ellenére nem bánom, hogy elolvastam. Egyáltalán nem vidám, kellemes olvasmány, de akkor is el kell, hogy olvassa az ember. 
"Zakhor, Al Tichkah.
Emlékezz! Soha ne felejtsd el!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése